A magyar víziközmű-rendszer lassan, de biztosan szivárog a katasztrófa felé – derül ki a Víz Koalíció nemrég publikált jelentéséből. Miközben Magyarországon naponta 257 helyen szakad fel a csőhálózat, és a kitermelt víz közel negyede egyszerűen elszivárog, a vízdíjak 2013 óta befagyasztott állapotban vannak. A 280 éves teljes felújítási ciklus azt jelenti, ha ma elkezdenénk kicserélni az összes vezetéket, csak Árpád vezér leszármazottainak 9. generációja látná a munka végét. Az állam egyre több szolgáltatót vesz át az ellehetetlenült önkormányzatoktól, de a szakemberek szerint ez csak a problémák áthelyezését, nem pedig megoldását jelenti.
A Víz Hete országos rendezvénysorozaton bemutatott kutatás és a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) keretein belül működő Víz Koalíció friss tanulmánya együtt fest riasztó képet Magyarország vízhelyzetéről. (A teljes tanulmány letölthető innen.)
Csőtörés reggelire, ebédre, vacsorára
A magyar vízellátás állapotát jellemző számok sokkolóak: 2023-ban 93.969 csőtörés történt az országban – ez napi 257 meghibásodást jelent. Gyakorlatilag minden óra minden percében valahol éppen egy újabb csővezeték ad meg magának, és óránként 10-11 újabb meghibásodás keletkezik a rendszerben.
„A legnagyobb gond, hogy nem árazzuk be a vizet. Tudjuk, hogy a klímaválság a vízkörforgás válsága, s a legdrágább kincsünk… nagyon olcsó” – fogalmazott a Víz Hete nyitórendezvényén Litkai Gergely, aki humorista létére ezúttal nem viccelt, amikor a vízszegénység problémáját hangsúlyozta.
A fajlagos hibák száma (az egy kilométer csőhálózatra jutó meghibásodások) némi javulást mutat: a 2020-as 1,16-ról 2023-ra 0,99-re csökkent, de ez inkább statisztikai ingadozásnak tűnik, mint tartós javulásnak. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az egyes szolgáltatóknál tapasztalt változások teljesen véletlenszerűek.
Az idő relatív – a csőcsere ciklusa viszont abszurd
Ha van a magyar ivóvíz-rendszert jellemző adat, ami biztosan nem vicc tárgya, az a hálózat felújítási ciklusa: országos átlagban 280 év. Tehát ha Mária Terézia uralkodásának idején elkezdenék a teljes rendszer módszeres felújítását, nagyjából most fejeznék be.
A legjobb esetben is 47 év a felújítási ciklus, ami még mindig egy emberöltőnél hosszabb idő. A legrosszabb helyzet azonban minden képzeletet felülmúl: van olyan szolgáltató, ahol a számított felújítási ciklus 10.692 év – ennyi idő alatt civilizációk tűnnek el és születnek újjá, de a magyar csőhálózatra még mindig várni kellene.
Apró reménysugár, hogy a felújítási ciklus a 2022-es 324 évről „csak” 280 évre csökkent. Ezzel az ütemmel persze évtizedekbe telne, mire valóban fenntartható szintre jutnánk.
A láthatatlan víz útja – a semmibe
A magyar vízhálózat egy bizarr fekete lyuk: országos átlagban a betáplált víz 20,48 százaléka egyszerűen eltűnik, mielőtt elérné a fogyasztót. Minden ötödik liter elfolyik, elszivárog, elpárolog – fogalmazhatunk költőien, de a valóság prózai: a csövek lyukasak.
Még elkeserítőbb az értékesítési veszteség mértéke: 23,2%. Ennyi víz vész kárba anélkül, hogy bárki megfizetné. A legrosszabb helyzetben lévő szolgáltatónál a hálózati veszteség eléri a 49,4%-ot – itt gyakorlatilag a víz fele a földet öntözi, miközben a felszínen a Homokhátság sivatagosodik.
Balogh Péter geográfus, homokhátsági gazdálkodó a Víz Hetén tartott előadásában rámutatott: „A csapadékmennyiség a Homokhátság területén nem változott jelentősen az elmúlt évszázadokban, ami viszont gyökeresen megváltozott, az a tájhasználatunk.” Mocsarakat csapoltunk le, folyókat egyenesítettünk ki, és teljesen felborítottuk a természetes vízháztartást. Mint fogalmazott: „A helyes vízgazdálkodás a vizes helygazdálkodás!”
Szegregátumok – ahol a vízszegénység a leglátványosabb
A víz útja nemcsak a föld alatt, de a társadalom rétegeiben is egyenlőtlenül oszlik el. „Ha nem működik a vízhálózat, akkor nincs szennyvízhálózat, nincs szemétszállítás, úthálózat, járda sincs, tehát semmi sincs” – világított rá Arató Gusztávné Katica, a Roma Női Hálózat munkatársa a szegregátumok helyzetére.
Bár a kútra járás sokáig „cigánykérdésnek” számított, ma már a társadalom szélesebb rétegeit érinti. Papp Gergely, a Pad alapítvány kutatója szerint a szociális vízszegénység „egyre kevésbé roma kérdés, hanem az alsóbb társadalmi rétegeket érintő probléma.”
A számok sokkolóak: 2-300 ezer ember él közműhálózat nélküli területeken, Magyarországon több mint 1380 szegregátum található. A kútra járás egy átlagos családnak naponta minimum 4 óra munkát jelent, amit többnyire nők végeznek.
Az adósságspirál is mélyíti a vízszegénységet: sok családnál kikötötték a vizet, mert nem tudták fizetni a számlát. Ha kiskorú gyermek van a háztartásban, akkor „csak” szűkítőt szerelnek fel, de a felgyülemlett tartozást sokan soha nem tudják törleszteni. Aki 5000 forint közüzemi tartozással rendelkezik, az már semmilyen felújítási pályázatra nem jogosult – például a falusi CSOK-ra sem, amiből fürdőszobát építhetne.
Állami kontra önkormányzati tulajdon: adatok és tendenciák
A Víz Koalíció tanulmánya fontos összehasonlítást tesz az állami és önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatók között. Az önkormányzati tulajdonú cégek jobb mutatókkal rendelkeznek a fajlagos hibaszám (0,86 vs. 1,08 db/km), a hálózati veszteség (16,19% vs. 24,95%) és az értékesítési veszteség (17,67% vs. 28,95%) tekintetében.
Az egyetlen terület, ahol az állami szolgáltatók jobban teljesítenek, a felújítási ciklus: 228 év szemben az önkormányzati 409 évvel. Ez arra utal, hogy az állam több központi forrást tud biztosítani a felújításokra, ugyanakkor az is látszik, hogy elsősorban a rosszabb állapotú hálózattal rendelkező önkormányzatok adták át az üzemeltetést.
A tendencia világos: míg 2022-ben mindössze 5 többségi állami tulajdonú víziközmű-szolgáltató volt, 2023-ban már 18, így többségbe kerültek az állami cégek. Az önkormányzatok egyszerűen nem bírják finanszírozni a növekvő költségeket.
Az elhibázott rezsicsökkentés hosszú árnyéka
A jelenlegi válság gyökerei 2013-ig nyúlnak vissza, amikor a rezsicsökkentés részeként befagyasztották a vízdíjakat. A következő tíz évben az infláció 162%-os, az élelmiszer infláció 208%-os, a minimálbér emelkedése 273%-os volt, a vízdíjak viszont változatlanok maradtak.
Az abszurditást jól mutatja, hogy egy köbméter ivóvíz átlagára 2023-ban 298 forint volt, ami literenként 30 fillér – miközben ugyanez ásványvízben 120 forint. A víz tehát továbbra is olcsó, de a fenntartása megfizethetetlen.
Az energiaárak 2022-es robbanása volt az utolsó csepp a pohárban: sem a szolgáltatók, sem az önkormányzatok nem tudták kigazdálkodni a megnövekedett költségeket. Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke szerint „a 2023-as év mélypont volt a víziközmű szolgáltatásban az energiaár robbanást követően.”
Közműadó és adósságspirál
A víziközmű-szolgáltatók helyzetét tovább rontja a közművezeték-adó, amely évi több mint 14 milliárd forint terhet jelent, és nem hárítható át a fogyasztókra. Minden egyes vezeték méter után fizetni kell, függetlenül attól, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonban van-e.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy az állami tulajdonú szolgáltatók is adót fizetnek az államnak a vezetékek után, majd támogatást kapnak az államtól a működésükhöz. Egy kis könyvelési körtánc, aminek végén minden marad a régiben, csak éppen papíron javul a statisztika.
Csodaszer helyett tüneti kezelés: nem lakossági díjemelés
A kormány 2023 végén úgy döntött, hogy a nem lakossági fogyasztókat terheli meg a rendszer finanszírozásával. 2024-től országosan egységes díjat fizetnek: nettó 576 Ft/m³-t, valamint az átfolyási átmérőtől függő alapdíjat, ami akár havi több százezer forint is lehet.
Ez egyes fogyasztóknál több mint tízszeres díjemelést jelentett. Ahogyan a tanulmány fogalmaz: „Sajnálatos, hogy a szabályozás nem tesz különbséget a felhasználók társadalmi szerepvállalása között: kórházakra, iskolákra, idősek otthonaira ugyanaz a díjszabás vonatkozik, mint az autómosóra vagy akkumulátorgyárra.”
A megemelt díjakból befolyó pénzt a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapba fizetik be, amiből a hiánnyal küzdő szolgáltatókat támogatják. Ez azonban nem ösztönzi a hatékonyságot, és csak ideiglenes megoldást jelent.
Legalább a fürdők vizére telik
A nem lakossági díjemelés hatása már látszik: a gyógy- és termálfürdők belépőjegyárai átlagosan 16%-kal emelkedtek 2024-ben. Bár ez nem kizárólag a vízdíjak miatt történt, de bizonyosan hozzájárult a dráguláshoz.
A helyzet iróniája, hogy a fürdők a vezetékes vizet csak a mosdókban és a zuhanyzókban használják – a medencékben termálvíz van. Mégsem úszták meg az áremelést, ahogy a lakosság sem fogja, hiszen a megnövekedett költségeket a szolgáltatók beépítik az áraikba.
Mit lehet tenni?
A Víz Koalíció tanulmánya több javaslatot is megfogalmaz: a közművezeték-adó eltörlése és az ivóvíz áfájának 27%-ról 5%-ra csökkentése lehetne az első lépés. Ez igazságosabb megoldás lenne, mint a nem lakossági fogyasztók túlterhelése.
Hosszú távon azonban rendszerszintű megoldásra van szükség, amely tiszteletben tartja a víz valódi értékét, miközben biztosítja a mindenki számára elérhető, megfizethető szolgáltatást. Amíg azonban a politika rövid távú szempontjai felülírják a hosszú távú fenntarthatóságot, addig a csövek tovább fognak csordogálni – csak éppen nem oda, ahová kellene.
Mint fogalmazott Balogh Péter: „A vízügy közös ügy.” Az egyetlen kérdés, hogy mikor kezdjük végre komolyan venni.
Fotók: Podlussány Máté
A Víz Koalíció egy országos szerveződés a minőségi ivóvízszolgáltatásért, melynek alapító tagai: Angyali-szigeti Civilek Egyesülete, CivilKalász, Civil Kotta, Eleven Gyál, Eleven Vecsés, Göd-ÉRT, Közösen a Városunkért Egyesület, PAD for environmental justice, Pomázi Civil Szövetség, Üllő Te Vagy, Szakszervezetek: Alföldvíz Szakszervezet, Autonóm Területi Szakszervezet Bácsvíz Szakszervezet, Fővárosi Vízművek ZRT. Munkahelyi Szakszervezet, Vasivíz Szakszervezet, További 17 civil szervezet, 5 önkormányzat és 1 önkormányzati szövetség támogatja az elindított petíciónkat.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
